Az első saját kutyám egy magyar vizsla volt (ő boldog nyugdíjas éveit tölti a szüleimmel). Vele ismerkedtem meg az agility sporttal és a két saját kutyám már ennek a sportnak a jegyében került hozzám.
Ebony a 3. kutyám. Nagy reményekkel vágtunk bele a sportba, de hamar kiderült, hogy túl kicsi és egy veleszületett térdficammal is nehezített az élete. Műtét és rehabilitáció után folytattuk ezt a sportot. A3-as, legmagasabb, szintig jutottunk, de az egészségügyi problémák közbe szóltak. Így is kerültem a Népszigeti kutyaiskolára, agility oktatóként (2011).
Itt, sok szeminárium, tanfolyam után elkezdtem oktatni. Majd megismerkedtünk a mantrailinggel is.
Ez az a sport, ahol Ebo végre kiteljesedett. Nagyon szereti az embereket és, ha még el is bújnak előle finom falatokkal, akkor az a legklasszabb játék!
A bemutatócsoportba 2016-ban jelentkeztem. Újabb tanulás és sok emberrel való találkozás miatt. Ebo főleg a munka utáni simogatós részt kedveli. Akkor még labdázni is hajlandó a fiatal rajongókkal. :)