Mielőtt Sunny hozzám került, már 5-6 éve komolyan foglalkoztatott a gondolat, hogy kutyát szeretnék. Nem lehetett. Szüleimet hosszú ideig, évekig nem tudtam meggyőzni. Anyukám mindig azzal jött, hogy „persze, majd az is az én dolgom lesz". Általában a hosszas győzködésnek „hagyjuk a témát" lett a vége.

Egy Golden Retriever kölyökről álmodoztam. Sokat olvastam utána, néztem a tenyésztők honlapját és néha-néha a szüleimnek is megmutattam. Alakult a dolog!

Ekkor úgy hozta a sors, hogy kaptam egy lehetőséget, hogy telepített idegenvezetőként Egyiptomban dolgozhassak egy fél évig. A fél évből 8 hónap lett. A honvágy és a családhoz való ragaszkodás ráébresztett, hogy mégis itthon a helyem. Anyukám sem szerette volna, hogy megint olyan hosszú ideig távol legyek, így egy kisebb zsarolási trükkel próbálkoztam: vagy kutya, vagy megint külföld. Bejött!  (Persze eszem ágában sem volt újra kimenni...)

Így választottuk ki Sunnyt a Szilveszteri alomból és 8 hetesen már magunkhoz is vettük. Mondanom se kell, hogy a kiválasztás pillanatától kezdve Ő a központ.

A kutyasulin persze többször meg is kapom, hogy túl sokat megengedek a kutyának. Elfogadom, nem kéne, de hát... annyira szeretem!

A Népszigeti Kutyaiskolára úgy kerültem, hogy egy ismerősöm Karácsony körül átküldött egy videót. Ez volt a Bemutató Csoport karácsonyi videója. Nagyon tetszett és utánakerestem, hogy ki csinálta. Így kerültem a kutyasuli honlapjára. A Tükörmódszer, amiről a honlapon olvastam és ezen belül az, hogy jutalmazással tanítják a kutyákat, nagyon tetszett. Nem volt kérdés, hogy a kutyát ide kell hoznom.

Szóval az egész kutyázást 2009 februárjában kezdtem. Akkor indult el a lavina. Eszembe sem jutott, hogy ez is függővé, megszállottá teheti az embert. Pedig igen... és ez a Bemutató Csoporttal csak fokozódott.

A Bemutató Csoportba közvetlenül a középfokú vizsga után kerültem. Nagyon tetszettek a trükkök, amiket csináltak, a fegyelmezett kutyák, a koreográfia és maguk a bemutatók. Mint ahogy most már én is tapasztalom, mindezt a jó tanítási módszerrel, sok időráfordítással, kemény munkával és végtelen türelemmel lehet elérni. Megéri. Engem is boldoggá tesz az az öröm, amit a kutyám szemében látok, amikor tanulunk, kirándulunk vagy játszunk, vagyis, amikor foglalkozom vele.

Úgy érzem, hogy a kutyasulinak köszönhetően sokat elértünk Sunnyval. Igyekszem mindent megtenni azért, hogy méltó tagjai legyünk a csoportnak.

Célom hosszabb távon az egyre magasabb szintű vizsgák letétele engedelmes és ügyességi ágazatban.